Érzések…

Érzések…

Ahogy haladok előre az élettel és néha visszatekintek a tanulságok végett, annyira érdekes dolgokra döbbenek rá. A saját fejlődésemre, mi mindenen mentem keresztül. Küzdelmeimre, démonjaimra, hiányosságaimra, félelmeimre, nézőpontjaimra, érzéseimre. Sokat elmélkedtem például a szerelem gondolatán.

Hányszor és hányféleképpen szerettem és kiket. Mindig előrelépést tapasztaltam ez ügyben, hisz ha te változol, az is másmilyen lesz, akivel kapcsolatba lépsz. De honnan is tudod, mi az a szerelem, és hogy az vagy-e. Honnan tudod, hogy csak fellángolásról, szeretethiányról, ragaszkodásról, megszokásról, magánytól való félelemről, önáltatásról vagy tényleg szerelemről van-e szó. Hát érdekes.

Mindenesetre, a saját önismeretedre, őszinteségre magadhoz, önbecslésedre és az önmagad iránti szeretetre, tiszteletre és elfogadásra szükséged van ahhoz, hogy erre rájöjj. Ez mindig megtérülő belső munka. Nyitottnak kell lenned, hogy ne a régmúlt fájdalmaira és sérelmeire összpontosíts, hanem kinyisd a szíved a tiszta lapnak és az újrakezdésnek.

Ha szeretsz, akkor elfogadó vagy. Elfogadod a másik döntését, még ha te másképp látod, akkor is. Az igazi szeretet együtt jár az elengedéssel is. Elengeded, hogy szabadon élje az életet,  tapasztaljon és meghozzon jó és rossz döntéseket, hisz csak ebből tud tanulni. Ha hibázik, tud fejlődni, ha jól döntött, hű Önmagához. Sosincs igazából rossz döntés. Akkor és ott a legjobb döntést hozza meg mindenki. Azt, amire akkor és ott az akkori tudásával képes.

Ha szeretsz, akkor tisztelsz. A tisztelet, hogy őt is és magadat is tiszteled annyira, hogy nem erőlteted rá a saját akaratodat és érzéseidet, hanem elfogadod, hogy ő másképp dönthet és érezhet. Tiszteled az saját és az ő idejét e Földön.

Ha szeretsz, türelmes vagy. A türelem nem azt jelenti, hogy visszavárod, hanem azt, hogy szeretettel kivárod, amit az élet neked nyújthat. Ahol szeretet, ott hit. Hiszel magadban annyira, hogy tudd, a Jóisten figyel rád és veled a lehető legjobb dolgok történnek, akkor is, ha ez most nem úgy fest. Szenvedéllyel éled a mindennapjaid, mert megérdemled az örömet és boldogságot, csak egyszerűen máshonnan kell szemlélned a dolgokat, mint ahonnan eddig. Minden úgy van ahogy lennie kell. Egyszerűen hálás vagy azért,  amit kaptál eddig, ha rövid ideig is tartott, mert megtapasztalhattad ezt a csodát, megláthattad magadat más szemén keresztül és a saját értékeidet önmagadban, és hogy mik a fontos értékek.

Végtelen szeretettel vagyok és ez boldoggá tesz. Nem lehetnék az, aki ma vagyok, ha ezek az érzések nincsenek és nem törnek meg egy kicsit. Elértem azt, hogy tudok úgy szeretni hogy nem tartozunk össze, ragaszkodás, játszmázás nélkül, és közben szárnyal a szívem,  mély szeretettel gondolok az egészre, hálás vagyok és békés. Nem kell, hogy viszonzott legyen, mert nem ez a lényege. A fejlődésem, és a hozzáállásom a lényeg.

Tudom, mit tudok adni, és az pont olyan, amilyet kapni szeretnék. Tudom, hogy értékes Kincs vagyok, még ha nem ennek az embernek, akkor is. Lesz olyan, aki észreveszi a Kincsemet és szeretni fogja. Ez a lényeg. Tanulni és fejlődni, és egyre bölcsebbé válni. Elhatárolódni attól, hogy az érzések uraljanak engem, helyette én uralom őket elfogadással.

Hálát érzek a szerelem érzéséért, mert úgy tűnik, én ebből tudok a legjobban tanulni és fejlődni, meglátni a még előttem álló meglépendő fejlődést, és ebből tudok a legjobban motiválódni.